Miért is kóborol az utcákon annyi sziámi? - Tóth Erika

 

A lelkiismeretlen szaporítóktól származó cicák nagy része agresszív, antiszociális, idegrendszerük gyenge, immunrendszerük legyengült, sokszor létfontosságú szerveik sem működnek megfelelően. Ezért szerencsétlenek legtöbbször az utcán végzik, hiszen képtelenek beilleszkedni egy családba, vagy százezrekre rúgnának az orvosi költségeik.

Megpróbáltam összegyűjteni a legfontosabb tudnivalókat a témával kapcsolatban. Remélem sokak hasznára válik majd! Az írást feltöltöm a csoportfájlok közé is. 🙂

Tenyésztő vagy szaporító?

Szerencsére egyre többen keresnek meg azzal a kéréssel, hogy ajánljak nekik megbízható helyről kiscicát. Egyre többen kérdezik meg azt is, hogy miért nem szabad a kicsiket 5-6 hetesen leválasztani, egyre többen érdeklődnek afelől, hogy miben különbözik egy törzskönyves kiscica egy másiktól? Miért kell egyáltalán törzskönyv, amikor anélkül is ugyanolyan szép és édes a kedvencünk…

Olyan dolgokról fogok íni, amelyek sokatoknak természetesek, de akadhatnak köztetek talán olyanok, akiknek még tudok újdonsággal szolgálni.

Sok kezdő cicás van, ahogy én is az voltam valamikor, de kezdő létemre is úgy kerestem cicát magunknak, hogy az alapvető dolgokról tájékozódtam előtte. Lévén hogy családtagnak akartuk őt, ezért nagy gondossággal, körültekintéssel készültem a jövetelére. Legalább ötször látogattam meg a tenyésztőt, minden alkalommal jegyzeteket készítettem arra vonatkozóan, hogy mire lehet majd a cicánknak szüksége, amellett kifaggattam a betegségekről, a táplálásról és minden macskatartással kapcsolatos dologról, szinte ugyanúgy, mint ahogy a kezdő anyukák is teszik, amikor babát várnak. Ezen alkalmakkor jó alaposan szemügyre is vettem a kölyköket, és egyiknél sem találtam genetikai hibára utaló jelet.

A cicánkat 12 hetesen, szerződéssel, két oltással, féreghajtva, szobatisztán, nagyon jól szocializáltan hoztam haza, amit az is jelzett, hogy amint kivettem a hordozóból, azonnal otthon érezte magát. Peckesen járkált fel-alá, mintha ő lenne a ház úrnője, azonnal evett-ivott, majd meglátogatta a zárt cica wc-t is. Pozitív, kiegyensúlyozott, érdeklődő és nagyon bátor gyerek volt, aki egyből beilleszkedett családunkba, és aki a mai napig nem volt beteg!

Sajnos sokan nem tudják, hogy milyen ártalmas a kicsiknek, ha idejekorán elválasztják az anyukájuktól és a testvéreitől. A kiscicák általában 4 hetes korukig csak szopnak, addig az anyukájuk tisztítja a popsijukat is, serkenti ezzel kakilásra és pisilésre őket. Ezután kezdenek ismerkedni a szilárd táplálékkal, a vízivással, és az alomhasználattal. Eleinte nagyon mókásan prüszkölnek, amikor megpróbálnak inni, mert az egész kis pofijukat nyomják a tálkába, és a szilárd táplálékkal sem tudják hogy mit kezdjenek. Volt olyan kicsim, aki mindenáron el akarta kaparni az ennivalót, és én kentem a kis szájára napokig az ételt, hogy rájöjjön mit kell vele csinálni. Olyan babám is volt, akit én tanítottam meg az alom használatára, többször is türelmesen kivárva, hogy szinte utolsó pillanatban a kanapéról lekapva az alomba tehessem őkelmét. Arra is figyelni kell, hogy ne nézzék ennivalónak az almot ebben az időszakban, mert előszeretettel kóstolgatják. Egy 6 hetes kiscica nagyjából egy másfél éves gyermeknek felel meg! Még nagyon nagy szüksége van a családjára, és ha elszakítják tőlük, érzelmileg mindenképpen megsínyli, erről még írok a későbbiekben.

6 hetes korukig még az anyatej a fő táplálékuk, a többi csak kiegészítés! Nagyjából 6-7 hetes korukra már általában magabiztosan esznek, de nagyon gyakran odabújnak az anyukájukhoz, aki még hívja is őket magához. Ha nincs a mamacica mellett kandúr, aki ismét párzani szeretne vele, akkor az anyák többsége az ivarzása ellenére szinte bármeddig hajlandó szoptatni a kicsiket, ahogy az enyéim is teszik, hiszen előfordul hogy a mamacica már 4-5 héttel a szülés után újra ivarzani kezd.

6 hetes kortól kezdődik általában a kicsik szocializálása is, megtanulják, hogy mi a különbség pl. az emberi kéz és a játékok között, ekkor lehet leszoktatni is őket a harapdálásunkról, egy-egy játékot kínálva nekik helyette, ahogy ebben a korban lehet leszoktatni az aktívabb fajtákat a „gazditámadásokról“ is. Amennyiben tehát a kicsiket túl korán elviszik, mindezekkel az új gazdinak kell majd megbírkóznia...

A valódi tenyésztő nem csak addig van kapcsolatban a gazdikkal, amíg el nem adta a cicákat, hanem azután is bármikor szívesen segít, tehát a későbbiekben is állandóan rendelkezésre áll, és ellátja tanácsaival az új gazdit. Elvárja hogy a leendő gazdi meglátogassa a választottját, betekintést nyerve ezzel a cica életkörülményeibe is.

A cicákat nem kizárólag kennelekben (ketrecekben) tartja, hanem családtagként élnek velük. A szülőket évente viszi szűrővizsgálatokra (FIV, FeLV, FIP), vérképet csináltat nekik, amely vizsgálatok megtörténtét le is ellenőrizhetik a leendő gazdik. Kizárólag genetikailag hibátlan cicákat pároztat, a bizonyos fajtáknál mindenképpen halálos kimenetelű genetikai betegségekről negatív szűrési eredményeket mutat be, amelyek szintén ellenőrizhetők. Tisztában van a fajta jellemzőivel, nem keveri a fajtákat és a nem megengedett típusokat sem. A kicsik 12 hetes korukig, vagy még tovább a legjobb minőségű, gabona és színezékmentes, magas fehérjetartalmú tápot (sokaknál nyerskosztot is) kapnak, háromszor féreghajtják őket, és általában mindkét kombinált oltással rendelkeznek, mire elvihetők lesznek. Vannak olyan tenyésztők, akik ezt még a leukózis, esetleg bőrgomba elleni oltással is megtoldják, és chippeltetik a kicsiket.

A legtöbb tenyésztői szabályzat kimondja, hogy egy lány cica két éven belül maximum háromszor szülhet, és egy lelkiismeretes tenyésztő a cicáját legkésőbb 8 évesen kivonja a tenyésztésből. Ezt minden tenyésztőnek be kell tartania, csak kivételes esetben kérhet engedélyt, hogy ettől eltérjen. A tenyésztésből kivont cicáinak, ivartalanítás után, nagy gondossággal és körültekintéssel keres új gazdit, de kizárólag olyat, akinek megbízhatóságáról maximálisan meggyőződött.

Egy tenyésztő nagyon komoly adásvételi szerződéssel is rendelkezik, amely mind a vevő, mind az ő érdekeit egyaránt képviseli, cicáira egészségügyi garanciát vállal.

A tenyésztők azért nem adják oda 12 hetes kor előtt a kicsiket, mert az az a kor, amikor a kicsik már elég érettek ahhoz minden szempontból, hogy „új életet“ kezdjenek. Ilyenkor ugyanis már csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem szopnak, emiatt nem viseli meg őket az elválás sem, szobatiszták, a testvéreikkel való csatározásokból megtanulták megvédeni magukat, vagy esetleg elfogadni egy másik cica dominánsságát. Immunrendszerük is kellőképpen megerősödött, és megkaphatták az első oltásaikat is.

Az ilyen cicák barátságosak, kiegyensúlyozottak, nyitottak, érdeklődők, és szinte azonnal beilleszkednek az új családjukba. 12 hetes korukig azt is megtanulták, hogy az emberek közelségét természetes, sőt pozitív dologként éljék meg, így az új gazdinak nem kell azzal bajlódnia, hogy a cica nem szereti a simogatást, és az ember közeledésére az ágy alá bújik félelmében.

Miért kerül olyan sokba egy valódi tenyésztőtől vásárolt cica? Miért fizetsz az állatorvosnak annyit egy 10 perces műtétért, miért vagy hajlandó 10.000.-Ft-os óradíjat fizetni egy természetgyógyásznak, miért adsz a fodrászodnak akár 30.000.-Ft-ot is egy alkalommal, miért vásárolsz horribilis összegért egy koncertjegyet? Megfizeted a tudást és a munkát. Egy valódi tenyésztőnél nem csak a három-négy hónapig tartó időszakot, hanem kedvenced következő egészséges 10-15 évét is megfizeted. Ahhoz, hogy egy ilyen cica gazdija lehess, hosszú évek munkájára volt szükség! Amikor egy többszörös díjnyertes cica kölykének árát közlik Veled, ne felejtsd el, hogy mennyi idő, energia, helyi és nemzetközi kiállításokon való részvétel, és ezzel együtt milyen anyagi kiadások előzték meg azt, hogy Te egy ilyen szülő leszármazottjának gazdija lehess. Hozzáteszem azért azt is, hogy nem minden tenyésztő jár kiállításokra, és nem mindenkinek vannak Európa bajnok cicái, ezért hozzájuthatsz akár kedvezőbb áron is törzskönyves cicához, tehát érdemes alaposan körülnézni.

Sajnálatos módon azt is le kell írnom, hogy nem minden hivatalos tenyésztő felel meg a fent leírtaknak, előfordulhat olyan eset is, hogy nem a valóságnak megfelelő szűrési eredményeket kaptok, nem engedik, hogy meglátogassátok a kicsiket, akár a törzskönyv is lehet hamis, a kicsiktől már 8 hetes korban szabadulni akarnak, nem tartják be a szabályzatban engedélyezett alomszámot, szűk térben, kizárólag kennelekben tartják a cicáikat. Őket én ugyanúgy szaporítónak nevezem, mint azokat akikről lentebb írok. Ezért is javaslom, hogy időben győződjetek meg arról, hogy valóban a megfelelő embertől készültök-e cicát vásárolni!

Ellenőrizzétek azt is, hogy az illető valóban egyesületi tag-e, és ha igen, akkor melyik egyesületnél! Ha nem ismeritek az illetőt, akkor mindenképpen ragaszkodjatok az otthonában történő személyes találkozáshoz, a kicsik megtekintéséhez és a kiválasztás lehetőségéhez!

A valódi, lelkiismeretes tenyésztők nagy részénél már egyre inkább előjegyzés alapján történik a kicsik eladása, amikor a vevő már jóval korábban felvette a tenyésztővel a kapcsolatot, célzottan tőle szeretne cicát vásárolni, mert már vásárolt tőle cicát, vagy ajánlásra találta meg, és eleve tudja, hogy milyen nemű és kinézetű cicát szeretne. Ilyen esetben természetesen a választás már előre, még a kicsik megszületése előtt megtörtént, de őszintén szólva egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány tenyésztőtől vennék akár látatlanban is cicát! Azért akad szerencsére ilyen a baráti körömben!

Szaporító

Magát az elnevezést részemről kizárólag azokra a cicatulajdonosokra vonatkoztatva érzem helytállónak, akik évente 3-4 szer hoznak le almot ugyanattól az anyától, akik 5-6 hetesen leválasztják a kicsiket, akik bolhásan, féreghajtások, oltás nélkül, gyulladt szemekkel nagyon olcsón odaadják őket, hogy a mamacica minél előbb párosodjon újra. Vannak szaporítók, akik fűtetlen pincékben, sufnikban akár tíz-húsz, vagy még több cicát is tartanak csak azért, hogy párosodjanak, nem törődve azok egészségi állapotával, és az állandó beltenyésztésből származó genetikai torzulásokkal. Cicáik természetesen kijárósak, így gyakran párosodnak házi cicával is, amelyből kijöhet egy-két fajtajegyeket hordozó kölyök is, akiket aztán fajtatisztaként árusítanak. A kijárós, oltatlan cicák bármilyen fertőző betegséget elkaphatnak, amelyek egy része gyógyíthatatlan, és ráadásul tovább örökítik a kölykeiknek is. Ilyenek a FIV (macska-aids), a FeLV (leukózis) és a FIP (fertőző hashártyagyulladás), de az oltatlan cicákra sok egyéb betegség is leselkedik, amelyek akár halálos kimenetelűek is lehetnek, ha nem jutnak idejében orvoshoz. Az ilyen emberektől vásárolt cicák gyógykezelése akár százezrekre is rúghat, ha egyáltalán életben maradnak.

Sajnos ezeknek a megmaradt, sérült cicáknak egy része tovább szaporodik, és azután meg csodálkozunk a sok csonka/görbe farkú, szívbeteg, vagy vese és májelégtelenségben szenvedő utódon, nem szólva az agresszív, gazdáit is rendszeresen megtámadó cicákról. Ezek a szaporítók csak a fotózás erejéig viszik be a kicsiket a lakásukba, azt a látszatot keltve, mintha jó körülmények között élnének. A leendő gazdikat be sem engedik az otthonukba, az eladás általában az utcán (dobozban adják át), vagy piacon történik.

Gyakorlatilag tökéletesen „zsákbamacskát“ vásároltok, amikor ilyen emberektől vesztek kiscicát. Ők pedig tovább folytathatják lelkiismeretlen szaporítói tevékenységüket. Rengetegszer olvasom tapasztalatlan, első cicások írásait, hogy a kicsi állandóan szopizza a gazdi valamelyik testrészét, vagy nagyon vad és nem játékból harap/karmol. Sokan arra is panaszkodnak, hogy nem szobatiszta a kis jövevény, és össze-vissza végzi a dolgát. Többen írják azt is, hogy százezreket költenek a cicára, mert állandóan beteg szegény... Az okok szinte minden esetben a kicsi származása körül keresendők.

Van azonban egy másik csoport is, akik bár anyagilag megengedhetnék maguknak, mégsem szerették volna kedvenceiket kitenni három kiállítás (napi 12 órai ketreces lét) viszontagságainak, lemondva ezzel a törzskönyvezés (B törzskönyv) lehetőségéről is, holott cicáik esetleg külsőre nem csak hibátlanok, hanem tökéletesen megfelelnek a fajta szabványnak is. Cicáik egészségesek, minőségi tápot kapnak, oltási könyvvel is rendelkeznek, kizárólagos benti tartásúak, és családtagként vannak kezelve.

Sokan egészségügyi szűrésekre és vérkép vizsgálatra is elviszik, mert valóban családtagnak számítanak, és egészségük ugyanolyan fontos a gazdijaik számára, mint amennyire egy valódi tenyésztőnek a saját cicái. Vannak közöttük, akik tisztában vannak még a külsőre látható genetikai betegségekkel is, mint a köldöksérv, a súlyos kancsalság, a csonka, vagy görbe farok, stb., de cicáik felmenőit sajnos csak maximum a szülőkig tudják visszavezetni, tehát lehetnek közöttük akár a fentebb leírt szaporítóktól származó cicák leszármazottai is....

Emiatt a tenyésztők és az állatvédők őket is szaporítóknak nevezik, pedig ők ugyanolyan szeretetben és minőségi módon tartják a cicáikat, mint a valódi tenyésztők. Többségük csak egy almot szeretne lehozni imádott kedvencétől, majd a kölyköket a baráti körében elajándékozza. Igaz, hogy ezután akár azok a cicák is majd további kölyköket szülnek, amelyek sorsa már nem követhető. Tehát ennél a csoportnál egyedül a cicáik származása bizonytalan, így nem lehetünk biztosak abban, hogy a cica valóban fajtatiszta-e, ahogy abban sem, hogy esetleg nem lettek-e rokonok párosítva valamikor a felmenőik között. Ez ugyan nem számít akkora hibának, hiszen a hivatalos tenyésztők is alkalmazhatják a beltenyésztést olyan esetekben, amikor egy-egy különlegesre sikeredett kiscica jellemzőit biztosan tovább szeretnék örökíteni.

“Hétköznapi használatban a beltenyésztés közeli rokonok párosítását jelenti, mint például apa-lánya, testvérek, féltestvérek. Tudatos tenyésztői programok gyakran használják ezt a stratégiát, hogy a kívánt gént erősítsék az állományban és javítsák a „típust” vagy a „kinézetet”. Ebben az a probléma, hogy ezzel nem csak a kívánt kinézetet erősítjük, hanem a nem kívánt hibás génállományt is.”

Tudom, hogy egyes tenyésztők szemében ez a csoport sajnos konkurrenciát jelent, mert úgy gondolják,  hogy esetleg pont egy-egy ilyen gazdi miatt nem tudják eladni a saját cicáikat, de én hiszem, és ez saját tapasztalatom is, hogy elférünk egymás mellett.

Egyre többen ragaszkodnak ugyanis a törzskönyvhöz. Vannak, akik csak sznobizmusból teszik ezt, de akadnak szép számmal olyanok is, akiknél fontos, hogy  egészségügyi és genetikai garanciát is kapjanak arra nézve, hogy a cica nagyon sokáig családjuk része lehet.

Amennyiben nem engedhetitek meg Magatoknak a tenyésztői árakat, és ebből a csoportból vásároltok cicát, akkor se internetes fotó alapján válasszátok ki leendő kedvenceiteket, hiszen ez a választás nem pár napra szól!

Mindenképpen megéri meglátogatni a fényképről kiválasztott kicsit, akkor is ha messze lakik Tőled, mert lehet, hogy életben mégsem felel meg az elvárásaidnak, vagy esetleg neki nem fogsz tetszeni, hiszen nagyon gyakori, hogy a cicák választanak gazdit maguknak. Lehet, hogy pont egy másik kicsi fog odaszaladni Hozzád, és bújik dorombolva az öledbe...

Az állatvédelmi törvény szerint sem szabad kiscicát 8 hetes kor előtt elválasztani az anyukájától. Ezt a kort mindenképpen javaslom betartani ennél a csoportnál is, de ha a tulajdonos hajlandó még esetleg 10 hetes korukig tartani őket, akkor még biztosabb, hogy egy már fentebb leírt, nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos kis családtagot kaptok.